Az 1956. október 23-i forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulója

„Döntsd el magyar, mondd ki a szót! Itt visszalépni nem lehet!
Az ifjúság acél-szíve a forróságtól megrepedt!
Döntsd el magyar, döntsd el diák, és fonjuk lánccá a kezünk!
Döntsd el, ki élsz itt e honban, velünk jössz-e? Vagy ellenünk?!
Ébredj magyar! Ma aludni gyalázat! Vakondok-szerep!
Jöjj el közénk égő szívvel, s emeld fel büszkén a fejed!
Birka-fejjel gyávák járnak! Napba-néző a mi szemünk!
Ne várj tovább! Ma határozz! Velünk jössz-e? Vagy ellenünk?!”

Fotóalbum

Október 23.

Mindössze két hét eseményei kapcsolódnak ide. 1956. október 23-án a rendszer hibái ellen békésen tüntető diákok mellé mind többen és többen sorakoztak fel. A tömeg vészjósló növekedése, és a követelések kibővülése ráébresztette az ország vezetőit, hogy már nemcsak egy szűk réteg elégedetlenségei fogalmazódnak meg, a békés tüntetés messze túllépett célján, mintha csak az egész főváros erre várt volna. Próbálták szétverni a tüntetést fegyverekkel, azonban a felbőszült tömeget nem lehetett megállítani. Néhány nap elég volt arra, hogy vidéken is mozgolódások kezdődjenek pesti példára. Nagy Imre miniszterelnökké választásával, a hadsereg nép mellé állításával október 28-án bekövetkezett a fordulat. GYŐZÖTT A NEMZETI FORRADALOM!
Követelték a szovjet csapatok kivonulását, és többpártrendszerű független állam létrehozását.
A nép azonban még fel sem eszmélt a kábulatból, máris jött a kijózanodás. November 4-én a segítségül hívott Szovjet hadsereg megtámadta Budapestet. Hiába volt minden ellenállás, november 10-én elhallgattak a fegyverek.
Vérbe fojtották a magyar forradalmat és szabadságharcot.
Hiába voltak azonban a bebörtönzések, kivégzések, nem tudták kiölni az emberekből a dicső napok emlékeit. Erőt adott nekik elviselni a szörnyű megtorlást, és az azt követő éveket, melyek csak fokozták bennük azt az érzést, hogy a reményt nem szabad feladni…

„Mi immár tanúságot tettünk, senki nem ítélhet felettünk,
Életünk adtuk a hazánkért, s igen a világszabadságért,
S ha lesz valára örök béke, annak mi lettünk az előképe.”

A 8.b osztály kiegészülve 7-8.o-s lányokkal, látványos, mozgalmas műsorral jelenítette meg az 1956-os forradalom eseményeit, méltó emléket állítva ifjú hőseinek.

Köszönöm kollégáim, Szabóné Király Éva, Kutrovics Anikó és Terplán Zoltán segítségét a dekorálásban-hangosításban, és köszönöm a résztvevő diákok megható előadását.

Horváth Márta
főszervező