Ha bejelölöd a csillag melletti négyzetet, akkor megjegyzem, és ha legközelebb jössz, rögtön ez az iskola fog megjelenni.
|
Évzáró - ballagás2014. június 14. 17.30
Kezdődik a vakáció szőhetsz bátran terveket, iskolánkban nyár kisasszony bezárta a termeket. Pihenhet a leckefüzet, nem köt már a tanulás, felelések izgalmával vekker se kelt hat után. Száll a labda, vár a tábor, hűs vizével hív a tó, habjaiban megfürödni, versenyt úszni, jajj, de jó! Elköszön a pad, a kréta: jó nyaralást gyerekek! Szeptemberben kipihenten találkozunk veletek! Ó: Hátul kezdődik a szó. IÓ: most jön még csak, ami jó! CIÓ: örömből nagy porció! ÁCIÓ: van ám benne ráció! KÁCIÓ: játszik minden náció! AKÁCIÓ: az utolsó stáció, halihó, Itt van a VAKÁCIÓ! Szonett ballagóknak Néktek ragyog ma, tiétek az ünnep, a szó, a könny, a mosoly s a virág. Körétek gyűlik szinte a világ, s mi néktek adjuk búcsúzó szívünket. Az életet, mely jutalmaz és büntet, s melyben az ember örökké diák, most jelképezi zöld júnisi ág, s halljuk: reménytől szívetek hogy lüktet. Szép lassúsággal, búsan szól az ének, föl-fölrepülne, leszáll, tétováz, a sok kopott pad integet felétek, tán könny is csordul, nem tudni okát. Elsápadva a messzeségbe néztek, s a szívetekben fölzeng, hogy: tovább! Reményik Sándor Mi mindíg búcsuzunk Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk. Az éjtől reggel, a nappaltól este, A színektől, ha szürke por belepte, A csöndtől, mikor hang zavarta fel, A hangtól, mikor csendbe halkul el, Minden szótól, amit kimond a szánk, Minden mosolytól, mely sugárzott ránk, Minden sebtől, mely fájt és égetett, Minden képtől, mely belénk mélyedett, Az álmainktól, mik nem teljesültek, A lángjainktól, mik lassan kihűltek, A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk, A kemény rögtől, min megállt a lábunk. Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz, Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz, Elfut a perc, az örök Idő várja, Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána, Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj. Hidegen hagy az elhagyott táj, - Hogy eltemettük: róla nem tudunk. És mégis mondom néktek: Valamitől mi mindíg búcsuzunk |