Ha bejelölöd a csillag melletti négyzetet, akkor megjegyzem, és ha legközelebb jössz, rögtön ez az iskola fog megjelenni.

Évzáró - ballagás

2014. június 14. 17.30

Fotóalbum
ÉVZÁRÓ-BALLAGÁS 2014

Kezdődik a vakáció
szőhetsz bátran terveket,
iskolánkban nyár kisasszony
bezárta a termeket.

Pihenhet a leckefüzet,
nem köt már a tanulás,
felelések izgalmával
vekker se kelt hat után.

Száll a labda, vár a tábor,
hűs vizével hív a tó,
habjaiban megfürödni,
versenyt úszni, jajj, de jó!

Elköszön a pad, a kréta:
jó nyaralást gyerekek!
Szeptemberben kipihenten
találkozunk veletek!


Ó:
Hátul kezdődik a szó.
IÓ:
most jön még csak, ami jó!
CIÓ:
örömből nagy porció!
ÁCIÓ:
van ám benne ráció!
KÁCIÓ:
játszik minden náció!
AKÁCIÓ:
az utolsó stáció,
halihó,
Itt van a
VAKÁCIÓ!


Szonett ballagóknak

Néktek ragyog ma, tiétek az ünnep,
a szó, a könny, a mosoly s a virág.
Körétek gyűlik szinte a világ,
s mi néktek adjuk búcsúzó szívünket.

Az életet, mely jutalmaz és büntet,
s melyben az ember örökké diák,
most jelképezi zöld júnisi ág,
s halljuk: reménytől szívetek hogy lüktet.

Szép lassúsággal, búsan szól az ének,
föl-fölrepülne, leszáll, tétováz,
a sok kopott pad integet felétek,

tán könny is csordul, nem tudni okát.
Elsápadva a messzeségbe néztek,
s a szívetekben fölzeng, hogy: tovább!

Reményik Sándor
Mi mindíg búcsuzunk
Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megállt a lábunk.
Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,
Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz,
Elfut a perc, az örök Idő várja,
Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána,
Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj.
Hidegen hagy az elhagyott táj, -
Hogy eltemettük: róla nem tudunk.
És mégis mondom néktek:
Valamitől mi mindíg búcsuzunk