Mikulástúra

2015 december 5-én

Fotóalbum

Mikulástúra 2015

2015.12.05.
15. alkalommal kerestük, találtuk meg és túráztunk együtt a Kőszegi-hegységben a Mikulással.
Erősen nosztalgiztunk a verőfényes napsütésben, megemlegetve a 2013-as havas délelőttöt.
A napfény, az avar, a fák, a levegő és persze a szaloncukor nyomok - hm, ehető nyomok! - s a krampuszok lánccsörgésével jókedvűen vezetett minket ismét egy barlanghoz.
A Szent Vid-ig tartó meredeken néha megálltunk, ültünk egyet, s a piros sapkásnál ismét. Volt aki a meredekebbnél is meredekebben támadott csúcsot - négykézlábas üzemmódban.
Aztán szél úrfinak is segítettünk a levélseprésben - hátha ott bújtak el a nyomok.
Kisemberekkel megerősítve kerestük tovább a jeleket. Az első megcsillanásakor már tudtuk - jó helyen vagyunk. A csokis-zselés majszolgatása közben fekete árnyak és lánccsörgésre lettünk figyelmesek. Kedves-hangos jó krampuszok elvezettek minket egy barlanghoz, ahonnan piros valami kandikált ki.
Aludt. Inkább már csak szundikált, hisz fél 10-et is ütött már az óra. Felébresztettük halk havas dallamokkal. Előbújt, segítettünk is neki, hisz már öreg csontjai megmacskásodtak. Ki a hátizsákját, ki a hmvajonmitrejtő zsákját, ki a botját, ki a kezét fogta.
Megilletődött gyermekek - kisebbek, nagyobbak és a legnagyobbak. Tekintetek.
Kis beszélgetés és szaloncukor osztás után felkísértük a hegyoldalban - bár vannak, akikeket a krampuszok jobban izgattak - s egy szép magánút felé kísértük el.
Megálltunk egy kicsit a Szerdahelyi-patak forrásánál, s a Favágóházért ismét szaloncukor volt a jutalom.
Napfény, avar, beszélgetés a Mikulással, meg-megállva. Szaloncukor. Tekintetek.
Így telt el az idő és az út. A kíváncsiak még a szakállát is meghúzogatták. A legkisebbek németül is szóba elegyedtek vele, sőt angolul is elszámoltak neki. S bár 10 szaloncukrot nem, de egyet kaptak érte jutalmul. Aztán az erdő hallgatta: a nagyok is próbálkoztak angolul 10-ig számolni - hisz, ha egy óvódás tud, ők is.
Egy-egy nosztalgia fotó elsütése után vészesen fogyott az idő és az út is. Egy hatalmas kidőlt bükkfát még megmásztunk, kicsit az avarban is megmerültünk, s néhányan elkezdtek aggódni az idő miatt. Nem érünk le háromra sem.
Egy kanyarnál azonban megálltunk - ismét búcsúzni készült a Mikulás. Várták már másutt is. Volt, aki el sem akart köszönni tőle, volt aki marasztalta. Volt, aki kínálta, hátha úgy még egy kicsit tovább marad.
Ő komótosan azonban tovább lépdelt egy szurdokvölgyben, mi meg sietősen vittük haza, ki a szaloncukrokat, ki az élményeket.
Idén a Mikulástúra - így zajlott.