 |
 |
||
|
Ha bejelölöd a csillag melletti négyzetet, akkor megjegyzem, és ha legközelebb jössz, rögtön ez az iskola fog megjelenni.
|
|||
  2024.október 23.Iskolai műsor az 1956-os forradalom és szabadságharc tiszteletére„Hol zsarnokság van,
Minden embernek rettegnie kellett attól, amit a szovjet mintára létrehozott kommunista pártvezetés - Rákosi Mátyással az élen - képviselt hazánkban. Az 1940-es évek végén és az ’50-es évek elején mindent szovjet mintára tettünk. Senki nem tudhatta, mikor kerül ő sorra, mikor és mivel érdemli ki, hogy mint a haza ellenségét elítéljék, kivégezzék, vagy „jóesetben” életfogytiglani börtönbüntetéssel és veréssel „megúszva”, megnyomorítva élje le hátralevő életét. 1956 őszére megérett az idő a cselekvésre, a magyar embereknek elegük lett… Október 20-ától állandósult a mozgolódás a főiskolákon és az egyetemeken. 1956. október 23-án Budapesten és több vidéki nagyvárosban tüntetésekre került sor. A követeléseket a diákság fogalmazta meg, és a fiatalok szervezték a felvonulásokat is. Azonnal tömegek csatlakoztak hozzájuk, hiszen a lakosság szinte minden rétegét súlyosan megnyomorította a társadalmi és gazdasági élet egészét érintő válság. Elégették a vörös zászlókat, leverték a vörös csillagokat. Előkerültek a nemzeti színű kokárdák, és a Kossuth-címer. Az esti órákban a Hősök terén ledöntötték a Sztálin szobrot! „Megyünk valami láthatatlan Áramlás szívünket befutja, Akadozva száll az ének, De már mienk a pesti utca. Zászlóink föl, ujjongva csapnak, Kiborulnak a széles útra, Selyem színeik kidagadnak: Ismét mienk a pesti utca!” Nagy Imre vezetésével új kormány alakult. Úgy látszott, hogy november 5-én megkezdődhet a munka egy szabad, semleges Magyarországon. Nem így lett… 1956. november 4-én vasárnap hajnalban megindult az elsöprő erejű szovjet támadás a magyar forradalom eltiprására. A 200-szoros túlerő egy hét alatt felszámolta az ellenállást… „Novemberben sírnak az utcák novemberben sírnak az emberek. Novemberben Budán és Pesten nevetni nem lehet.” Az 1956-os forradalom hatása messze túljutott Magyarország határain, érdeklődést és csodálatot keltett az egész világon. Döntő lépés volt az emberiség szabaddá válásának történetében. Albert Camus, a híres francia író így értékelte a magyar nép küzdelmét: „A leigázott, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben.” Zárásként együtt énekelték a szereplők és az énekkarosok: „Ha én zászló volnék, sohasem lobognék, Mindenféle szélnek haragosa lennék, Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének, S nem lennék játéka mindenféle szélnek.” Köszönöm a műsorban résztvevő 7. és 8. osztályos diákok és az énekkarosok munkáját, és a kolléganők, Kocsisné Pethő Judit, Draskaba Eszter és Szabóné Király Éva Anna segítségét abban, hogy méltóképpen emlékezhessünk meg az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseiről. Horváth Márta főszervező   |
